Előfordult már veled, hogy egy szakítás után megfogadtad: „Na, legközelebb egészen más embert
fogok választani.” Aztán hónapokkal vagy évekkel később rájöttél, hogy ismét valaki olyan mellett
kötöttél ki, aki nagyon hasonlít az előző partneredre.
Más a külseje.
Más a munkája.
Más a személyisége.
Mégis valahogy ugyanazok a konfliktusok, ugyanazok a csalódások és ugyanazok az érzések
ismétlődnek.
Ez nem véletlen.
A pszichológia szerint sokszor nem ugyanazt az embert választjuk újra és újra, hanem ugyanazt a
kapcsolati mintát.
1. Mert az ismerős biztonságosnak érződik.
Az agyunk meglepő módon nem mindig azt keresi, ami jó nekünk. Sokszor azt keresi, ami ismerős. Ha
gyermekkorodban azt tanultad meg, hogy a szeretet kiszámíthatatlan, feltételekhez kötött vagy
hullámzó volt, akkor felnőttként is könnyen olyan emberekhez vonzódhatsz, akik hasonló érzéseket
keltenek benned. Nem azért, mert ez tesz boldoggá. Hanem mert ezt ismeri az idegrendszered. Az
ismerős sokszor biztonságosabbnak tűnik, mint az ismeretlen – még akkor is, ha valójában fájdalmat
okoz.
2. A gyermekkori kapcsolati mintáid ma is hatnak rád.
Az első kapcsolatainkat a szüleinkkel vagy a gondozóinkkal alakítjuk ki. Ezekből tanuljuk meg, milyen
a szeretet. Mikor vagyunk fontosak. Mire számíthatunk egy közeli kapcsolatban. Ha például azt élted
meg, hogy sokat kellett küzdened a figyelemért vagy az elfogadásért, akkor könnyen előfordulhat,
hogy felnőttként is olyan partnerhez vonzódsz, aki mellett újra bizonyítanod kell. Nem tudatos
döntésről van szó. Sokkal inkább egy mélyen rögzült kapcsolati mintáról.
3. Összekevered a kémiát a kötődéssel.
Sokan azt gondolják, hogy minél erősebb a kezdeti vonzalom, annál nagyobb lesz a szerelem. Pedig ez
nem mindig igaz. Az intenzív kémia gyakran együtt jár bizonytalansággal, kiszámíthatatlansággal vagy
érzelmi hullámvasúttal. Ez nagyon izgalmasnak tűnhet. De az izgalom nem ugyanaz, mint a
biztonságos kötődés. Egy egészséges kapcsolat eleinte akár kevésbé „drámainak” is tűnhet, mert
nincs benne állandó bizonytalanság vagy játszma. A nyugalmat sokan unalomnak érzik, pedig
valójában gyakran ez az érzelmi biztonság jele.
4. Ugyanazt a történetet próbálod átírni.
Ez az egyik legérdekesebb pszichológiai jelenség. Sokszor tudattalanul olyan partnert választunk, aki
emlékeztet valakire a múltunkból. Abban reménykedünk, hogy ezúttal másképp végződik. Hogy most
végre megkapjuk azt a szeretetet, figyelmet, elfogadást vagy biztonságot, amit korábban hiányoltunk.
Ez azonban ritkán működik.
Ha mindig ugyanazzal a kapcsolati dinamikával találkozol, valószínűleg nem a partneredet próbálod
megváltoztatni, hanem a saját múltad egyik fájdalmas történetét szeretnéd újraírni.
5. Az önértékelésed befolyásolja, kit választasz.
Ha mélyen belül nem hiszed el, hogy szerethető vagy, könnyebben maradsz olyan kapcsolatban, ahol
ezt újra és újra megkérdőjelezik. Ilyenkor sokszor elfogadunk olyan viselkedést is, amit egy
egészséges önértékelésű ember már nem tolerálna. Nem azért, mert ezt szeretnénk. Hanem mert
úgy érezzük, ennyit érdemlünk. Ahogy az önértékelés erősödik, úgy változik az is, hogy kikhez
vonzódunk, és kiket engedünk közel magunkhoz.
6. A szerelem önmagában nem gyógyít.
Sokan várják, hogy majd a megfelelő társ minden korábbi sérülést begyógyít. Pedig egy kapcsolat
önmagában nem oldja meg a régi mintákat. Ha nem ismered fel, hogyan működsz a kapcsolataidban,
milyen félelmek, szükségletek vagy kötődési minták irányítanak, akkor könnyen ugyanazokat a
helyzeteket fogod újra és újra átélni. Csak éppen más emberrel. A változás nem akkor kezdődik,
amikor végre megtalálod „az igazit”. Hanem akkor, amikor elkezded megérteni önmagadat.
Mit tehetsz, hogy megtörd ezt a kört?
Érdemes időnként feltenni magadnak néhány kérdést.
Mi az, ami minden kapcsolatom végén újra megjelenik?
Mihez vonzódom valójában?
A biztonsághoz… vagy a kiszámíthatatlansághoz?
Mit keresek a másikban, amit valójában önmagamnak kellene megadnom?
Ezek a kérdések sokszor többet segítenek, mint ha újra és újra csak azt keresnénk, mi volt a baj az
előző partnerrel.
Záró gondolat
Sokan azt mondják:
„Mindig rossz embereket választok.”
De a valódi kérdés gyakran nem az, hogy kit választasz. Hanem az, hogy miért pont őt érzed
ismerősnek és vonzónak. Amikor felismered a saját kapcsolati mintáidat, először nyílik lehetőséged
arra, hogy valóban másképp válassz. És talán ez a legfontosabb mondat, amit érdemes magaddal
vinni:
„Nem mindig ugyanazt az embert választod. Sokszor ugyanazt a mintát.”
© Kővári Barbara – Minden jog fenntartva!
Adatvédelmi tájékoztató
webdesign: mariasalamon.hu