A pszichoszomatizáció mélységei – hogyan jelenhet meg a lelki fájdalom a testben?
Amit nem tudsz szavakba önteni, az a test szintjén is megjelenhet. A lelki és a testi működésünket nem lehet teljesen elválasztani egymástól. Amikor félünk, megváltozik a légzésünk, megfeszülnek az izmaink, gyorsabban verhet a szívünk. Amikor tartós stresszben élünk, annak is lehetnek testi kísérőjelenségei. Ezért nem arról van szó, hogy a test „kitalál” valamilyen betegséget, hanem arról, hogy a pszichés állapotunk és a testi folyamataink folyamatosan hatnak egymásra. Képzeld el azt az embert, aki hónapokon vagy éveken keresztül folyamatosan alkalmazkodik. Nem mondhatja ki a dühét, nem mutathatja meg a félelmét, nem engedheti meg magának, hogy elfáradjon. Kívülről talán úgy tűnik, mindent jól bír, belül azonban folyamatos készenlétben van. Egy idő után előfordulhat, hogy a teste is jelzi ezt a megterhelést. Ezért amikor egy testi tünet újra és újra megjelenik, az orvosi kivizsgálás mellett néha azt is érdemes megkérdezni: mi történik most az életemben? Mióta van jelen ez a tünet? Mi az, amit hosszú ideje próbálok elviselni?
A krónikus stressz folyamatos készenlétben tarthatja az idegrendszert. A szervezetünk nagyon jól tud reagálni rövid ideig tartó veszélyhelyzetekre. Problémát inkább az jelenthet, amikor a készenléti állapot nem kapcsol ki. Amikor hónapokon keresztül feszültségben vagy, állandóan aggódsz, konfliktusban élsz, túl sok feladatot végzel, vagy érzelmileg bizonytalan környezetben vagy, az idegrendszered nehezebben jut vissza a nyugalmi állapotba. Ez hatással lehet az alvásra, az emésztésre, az izomfeszülésre, a koncentrációra, a fáradtságérzetre és a fájdalom megélésére is. Sokan csak akkor veszik észre, mennyire feszültek voltak, amikor végre megpróbálnak pihenni. Leülnek, de képtelenek kikapcsolni. Elmennek szabadságra, de még napokig pörögnek. Mintha a test nem hinné el, hogy már biztonságban van. Ezért a regeneráció nem mindig azt jelenti, hogy egyszerűen „ne gondolj semmire”. Az idegrendszernek sokszor újra meg kell tapasztalnia, hogy lehet lassítani, pihenni és biztonságban lenni.
Az elfojtott érzelmek attól még nem tűnnek el, hogy nem beszélünk róluk. Ha dühös vagy, de úgy érzed, nincs jogod dühösnek lenni, attól a düh még létezik. Ha gyászolsz, de folyamatosan erősnek kell mutatnod magad, a veszteség attól még jelen van. Ha félsz, de azt mondod magadnak, hogy „nincs mitől félnem”, a tested ettől még reagálhat a fenyegetettség érzésére. Az érzelmek elfojtása rövid távon akár segíthet is működni. Vannak élethelyzetek, amikor valóban félre kell tenni valamit egy időre. A probléma inkább akkor kezdődik, amikor soha nincs lehetőségünk visszatérni hozzá és feldolgozni. Amikor éveken keresztül mindent lenyelünk, mindig alkalmazkodunk, és folyamatosan azt mondjuk magunknak, hogy nincs semmi baj. A lelki feldolgozás egyik fontos része éppen az, hogy felismerjük és megnevezzük, mi történik bennünk. Nem azért, mert minden testi tünet mögött valamilyen elfojtott érzést kell keresni, hanem azért, mert a lelki terhelésünk is része annak az egésznek, ahogyan a szervezetünk működik.
A test és az agy folyamatosan hat egymásra. Sokszor úgy gondolkodunk, mintha lenne külön a testünk és külön a lelkünk, pedig a kettő egyetlen rendszer része. Ha rosszul alszol, érzelmileg is sérülékenyebb lehetsz. Ha hosszú ideig szorongsz, nehezebb lehet ellazulnod és pihenned. Ha fájdalmaid vannak, az befolyásolhatja a hangulatodat, a tartós lelki megterhelés pedig befolyásolhatja azt, hogyan érzékeled a testi jelzéseidet. Ez egy oda-vissza ható rendszer. Éppen ezért sok esetben nem az a kérdés, hogy egy tünet „testi vagy lelki”, mintha csak az egyik lehetne. Sokkal inkább azt érdemes megvizsgálni, milyen testi, pszichés és környezeti tényezők játszhatnak együtt szerepet. Ez azért is fontos, mert így nem hibáztatjuk az embert a saját tüneteiért. Nem arról van szó, hogy „te okoztad magadnak”, hanem arról, hogy megpróbáljuk minél teljesebben megérteni, mi történik vele.
A pszichoszomatikus tünet nem képzelt tünet. Talán ez az egyik legfontosabb dolog, amit erről a témáról érdemes kimondani. Ha valakinek fáj valamije, ha szédül, feszül, rosszul alszik vagy más testi panasza van, attól a tünete még valós, hogy pszichés tényezők is befolyásolhatják. A „pszichoszomatikus” nem azt jelenti, hogy „csak beképzeled”. Éppen ezért új vagy tartós testi panaszoknál fontos az orvosi kivizsgálás, és nem szabad automatikusan mindent stressznek vagy lelki eredetűnek minősíteni. Ha azonban a testi okok vizsgálata mellett azt látjuk, hogy a tünetek összefügghetnek bizonyos élethelyzetekkel, stresszel vagy érzelmi megterheléssel, akkor érdemes ezt az oldalt is komolyan venni. A cél nem az, hogy minden testi tünethez találjunk egy lelki magyarázatot, hanem hogy az embert egészében lássuk. Néha ugyanis a testünk is részt vesz abban, ahogyan a megterheléseinket hordozzuk.
