„Úgy viselkedik veled, mintha a párja lennél, mégsem mondja ki, hogy együtt vagytok?”

Találkoztok. Írtok egymásnak. Van köztetek vonzalom, szex, intimitás, talán közös programok és olyan
beszélgetések is, amelyek jóval többet jelentenek egy alkalmi kapcsolatnál. Néha szinte biztos vagy
benne, hogy ez már egy párkapcsolat. Aztán amikor szóba kerülne, hogy valójában mik vagytok
egymásnak, hirtelen minden bizonytalanná válik. „Miért kell mindent elnevezni?” „Jól érzem magam
veled, de most nem akarok komoly kapcsolatot.” „Majd meglátjuk, mi lesz.” „Ne tegyünk rá
nyomást.” Ez az a bizonytalan kapcsolati tér, amelyet ma gyakran situationshipnek nevezünk. Több,
mint egy alkalmi viszony, de kevesebb, mint egy kölcsönösen vállalt párkapcsolat. És éppen ez a
„majdnem” teszi sokszor annyira nehézzé.

Mi az a situationship?

A situationship nem pszichológiai diagnózis, hanem egy modern kifejezés egy olyan kapcsolati
helyzetre, amelyben két ember között van érzelmi és/vagy szexuális intimitás, de a kapcsolat keretei,
kizárólagossága, elköteleződése vagy jövője nincs egyértelműen meghatározva. Önmagában ez nem feltétlenül probléma. Ha mindketten pontosan ugyanezt szeretnétek, nyíltan beszéltetek róla, és
egyikőtök sem vár többet, működhet. A fájdalom általában akkor kezdődik, amikor az egyik
embernek megfelel a bizonytalanság, a másik pedig titokban abban reménykedik, hogy egyszer
valódi párkapcsolat lesz belőle. Ilyenkor ugyanabban a kapcsolatban vagytok, de valójában két
különböző történetet éltek.

1. Élvezheti a kapcsolat előnyeit az elköteleződés felelőssége nélkül
Egy situationshipben valaki sok mindent megkaphat abból, amit egy párkapcsolat nyújt: figyelmet,
szexualitást, érzelmi támogatást, törődést, társaságot, közös programokat és azt az érzést, hogy van valaki az életében. Közben azonban nem feltétlenül vállalja azt, ami egy kölcsönös elköteleződéssel
együtt jár: a kiszámíthatóságot, a felelősséget, a kizárólagosságot vagy a közös jövőről való
gondolkodást. Ez nem minden esetben tudatos kihasználás. Lehetséges, hogy valóban kedvel téged,
kötődik hozzád, és jól érzi magát veled. De ettől még nem biztos, hogy ugyanazt szeretné, amit te.
„Fontos vagy nekem, de nem szeretnék kapcsolatot.”
Ezt a mondatot nehéz elfogadni, mert az első felét szeretnénk hallani, a másodikat pedig hajlamosak
vagyunk átmeneti állapotként értelmezni. Pedig néha éppen a második fele tartalmazza a
legfontosabb információt.

2. Nyitva akarhatja hagyni a lehetőségeit
Előfordulhat, hogy valaki szeret veled lenni, de közben nem biztos abban, hogy hosszú távon téged
választana. Nem akar elveszíteni, ugyanakkor nem akar teljesen elköteleződni sem. Ez létrehozhat
egy különösen fájdalmas köztes állapotot: elég közel tart ahhoz, hogy ne tudj igazán továbblépni, de
nem enged annyira közel, hogy biztonságban érezhesd magad. A bizonytalanságban lévő fél ilyenkor gyakran még több energiát kezd tenni a kapcsolatba. Még megértőbb lesz. Még türelmesebb. Még kevésbé kér számon bármit, nehogy „elijessze” a másikat. Közben pedig lassan elkezd kevesebbet
kérni annál, mint amire valójában szüksége lenne.
„Nem akarom sürgetni. Majd ha készen áll, úgyis engem választ.”
Csakhogy miközben vársz arra, hogy ő eldöntse, mit akar, könnyen elfelejted feltenni a másik,
legalább ilyen fontos kérdést: te mit akarsz?

3. Félhet az elköteleződéstől
Az is előfordulhat, hogy a másik valóban kötődik hozzád, de az elköteleződés szorongást kelt benne.
Korábbi csalódások, fájdalmas szakítások, kötődési nehézségek vagy a közelségtől való félelem miatt
a kapcsolat elmélyülése fenyegetővé válhat számára. Amíg nincs kimondva, hogy „együtt vagyunk”,
addig úgy érezheti, hogy megmarad a szabadsága és kisebb a sérülés veszélye. Elkerülőbb kötődési
működés esetén különösen megjelenhet az a dinamika, hogy valaki vágyik a közelségre, majd amikor az valóban létrejön, távolságot kezd teremteni.
„Szeretnélek közel, csak ne gyere túl közel.”
Fontos azonban, hogy a másik sérüléseinek megértése ne váljon önmagad feladásának indokává.
Megértheted, hogy fél az elköteleződéstől, de ettől még jogod van olyan kapcsolatot szeretni,
amelyben a másik vállal téged. Az empátia nem azt jelenti, hogy korlátlan ideig várnod kell.
És miért maradsz mégis?
Ez talán még fontosabb kérdés, mint az, hogy ő miért nem köteleződik el. Amikor hónapok óta
ugyanazt mondja, a helyzet nem változik, és te közben egyre rosszabbul érzed magad, könnyű
minden figyelmedet arra fordítani, hogy vele mi történik. Fél? Sérült? Elkerülő kötődésű? Rosszkor
találkoztatok? Még nem dolgozta fel az exét? Pedig van egy másik kérdés is: mi történik benned, ami
miatt egy számodra fájdalmas bizonytalanságban maradsz?

4. Mert reménykedsz, hogy majd megváltozik
A situationship egyik legerősebb fenntartó ereje a remény. Hiszen vannak gyönyörű pillanataitok.
Néha úgy néz rád, mintha szerelmes lenne. Együtt alszotok, megölel, mesél magáról, megnyílik, talán
még féltékeny is. Ezekből könnyű azt a következtetést levonni:
„Ha ezt érzi irántam, előbb-utóbb biztosan rájön, hogy velem akar lenni.”
És minden pozitív pillanat újra megerősíti ezt a reményt. Ha egyszer távolodik, majd újra közeledik, a
visszatérése különösen erős megkönnyebbülést és örömöt válthat ki. Így könnyen hónapok vagy akár
évek telhetnek el azzal, hogy nem azt figyeled, amit a másik jelenleg ad, hanem azt, amit szerinted
egyszer majd adni fog. Pedig egy kapcsolatot nem a lehetősége alapján élünk. Hanem abban a
formában, ahogyan ténylegesen létezik.

5. Mert összekeverheted a bizonytalanságot a szerelemmel
A kiszámíthatatlan kapcsolatok meglepően intenzív érzéseket tudnak kiváltani. Egyik nap rengeteg
figyelmet kapsz, másnap alig jelentkezik. Egyszer közel enged, aztán eltávolodik. Amikor távol van,
hiányzik, szorongsz és rengeteget gondolsz rá. Amikor újra jelentkezik, hatalmas megkönnyebbülést
érzel. Ez az érzelmi hullámzás rendkívül intenzív lehet, és könnyen összetéveszthető a mély
szerelemmel.
„Soha senki iránt nem éreztem még ilyen erősen.”
De az érzések intenzitása önmagában nem bizonyítja a kapcsolat minőségét. Néha éppen a
bizonytalanság miatt gondolunk ennyit a másikra. A biztonságos kötődés sokszor kevésbé drámai.
Nincs állandó találgatás, hogy szeret-e. Nem kell minden üzenetet elemezni. Nem kell azon
gondolkodni, mikor fog újra eltűnni. A nyugalom pedig annak, aki a kiszámíthatatlansághoz szokott,
eleinte akár „unalmasnak” is tűnhet.
Miért olyan nehéz kilépni egy olyan kapcsolatból, ami hivatalosan talán nem is volt kapcsolat?

A situationship elvesztése különösen nehéz lehet, mert sokszor nincs egyértelmű szakítás. Nincs
közösen kimondott kapcsolat, így annak vége sincs igazán megnevezve. Emiatt a gyász is furcsán
bizonytalanná válhat. Mit gyászolsz, ha „nem is jártatok”? Pedig az érzelmi kötődés nagyon is valós
lehetett. Ráadásul gyakran nemcsak azt az embert veszíted el, aki ténylegesen ott volt melletted,
hanem azt a kapcsolatot is, amelyről hónapokon keresztül remélted, hogy egyszer létrejön.
„Nemcsak őt kell elengednem, hanem azt is, amivé kettőnk kapcsolatát elképzeltem.”
Ez sokszor éppen olyan fájdalmas, mint egy hivatalos párkapcsolat elvesztése.

A bizonytalanság is lehet válasz.

Ha valaki néhány találkozás után még nem tudja, mit szeretne, az teljesen természetes. Az
embereknek időre van szükségük ahhoz, hogy megismerjék egymást. Nincs olyan szabály, hogy egy
meghatározott számú hét után mindenkinek készen kell állnia az elköteleződésre. Más azonban az
átmeneti bizonytalanság és az a helyzet, amikor valaki hónapokon keresztül fenntart egy számára
kényelmes köztes állapotot, miközben tudja, hogy te többre vágysz. Ilyenkor érdemes nemcsak a
szavait, hanem a viselkedésének mintázatát is figyelni. Azt mondja, fontos vagy neki – de építi is
veled a kapcsolatot? Beenged az életébe? Tervez veled? Következetesen jelen van? Vállalja a
kapcsolatot mások előtt? Beszél arról, merre tartotok?

Nem az a kérdés, hogyan veheted rá, hogy válasszon téged.

Sok ember situationshipben elkezdi keresni a megfelelő stratégiát. Legyek kevésbé elérhető? Ne írjak neki? Legyek türelmesebb? Mutassam meg, milyen jó lenne velem? Ne hozzam szóba a kapcsolatot, nehogy megijedjen? Ezek mögött azonban ugyanaz a feltételezés húzódik meg: ha megfelelően
viselkedem, elérhetem, hogy engem válasszon. Pedig egy kölcsönös kapcsolatban nem kell
meggyőznöd valakit arról, hogy érdemes vagy az elköteleződésre. Sokkal fontosabb azt megkérdezni:
„Az, amit ő jelenleg képes és hajlandó adni nekem, találkozik azzal, amire nekem szükségem van?”
Ha a válasz hosszú ideje nem, akkor lehet, hogy nem több türelemre van szükséged, hanem egy
határra.

A határ nem ultimátum.

Határt húzni nem azt jelenti, hogy fenyegeted a másikat:
„Ha holnapig nem döntesz, vége.”
A határ inkább önmagadról szól:
„Én párkapcsolatra és kölcsönös elköteleződésre vágyom. Elfogadom, ha te most nem ezt
szeretnéd, de ebben a bizonytalan formában én nem szeretnék tovább benne maradni.”
Ebben nincs büntetés. Nincs manipuláció. Nem akarod megváltoztatni a másikat. Elfogadod az ő
döntését – és közben komolyan veszed a saját szükségleteidet is.

Nem minden situationshipből lesz kapcsolat, de nem is minden situationship mérgező.

Fontos, hogy ne démonizáljuk ezt a kapcsolati formát. Két felnőtt ember dönthet úgy, hogy nem
szeretne hagyományos párkapcsolatot, és ha mindketten ugyanazt akarják, őszinték egymással és
tiszteletben tartják a másik határait, ez önmagában nem problémás. A nehézség akkor kezdődik,
amikor az egyik félnek ez pontosan megfelel, a másik pedig folyamatosan abban reménykedik, hogy egyszer majd valami mássá válik. Ilyenkor nem feltétlenül maga a címke hiánya fáj a legjobban,
hanem az, hogy nem ugyanabban a kapcsolatban vagytok érzelmileg.
„Ne csak azt kérdezd, hogy ő miért nem választ téged. Kérdezd meg azt is: te miért választasz újra
és újra egy olyan helyzetet, amelyben nem kapsz olyan kapcsolatot, amilyenre valójában vágysz?”
Aki valóban veled szeretne kapcsolatot építeni, annak is lehetnek félelmei, kétségei és
bizonytalanságai. Az elköteleződés nem mindig történik egyik napról a másikra. De hosszabb távon a
szándékának látszania kell a tetteiben is. Nem tökéletes bizonyosságra van szükség, hanem
kölcsönösségre, őszinteségre és arra, hogy ugyanabba az irányba induljatok.

Ne azért maradj egy félkapcsolatban, mert reménykedsz abban, hogy egyszer teljessé válik. Először azt kérdezd meg magadtól: neked elég-e az, amit ez a kapcsolat ma ad?